Bő egy éve lapult a fonalas ládikómban 700 m Barka Piktor (100% gyapjú, most nem láttam Barkáéknál) fonal és néhány csomag textil festék.
Be kell valljam, féltem. Nem mertem nekiállni megfesteni. Féltem, hogy nem olyan lesz, amit megálmodtam. Féltem, hogy tönkreteszek néhány ezer forintnyi nagyon jó minőségű fonalat. Szóval kerülgettem, mint Macska a forró kását. Természetesen, kismillió angol és magyar oldalt feltúrtam, ahol a fonalfestésről írtak bármit.
Aztán idén júniusban megvettem a Gombolyag aktuális számát. Mi volt benne? Egy érthető leírás a tepsis fonalfestésről. Hmmm! Már majdnem elővettem a fonalat a raktáraimból, és majdnem megfestettem, de még mindig vártam. Nem tudtam, hogy mire. Hiszen szebbnél szebb fonalakat festettek mások. Miért pont nekem ne sikerülne. Majd - szintén Pinteresten - ráakadtam egy linkre, ahol a festő lefagyasztja a festőlét. No innét már nem volt megállás. Éreztem, ha a tepsit és a fagyasztást kombinálom, akkor valami olyat hozhatok létre, amit nagyon szeretnék.
Első lépésben letekertem a gombolyagot. Motollám nincs, így egy csomag pelenkát használtam.
Következő lépésben festőlét kevertem. Columbus festékek jó töményen a következő színekben: korall, bordó, meggypiros, püspöklila, lila, sötétlila. Szilikonos jégkockatartóba be a fagyasztóba. (Megjegyzem még mindig van néhány árulkodó pigmentfolt a fagyasztóm ajtaján.)
Amíg fagyott a festőlé, a fonal citromsavas meleg vízben ázott. Tudom, kinek mi a meleg. Nos, ami a bojlerből max kijött, azaz 65C a mi esetünkben. A citromsav azért jobb (szerintem), mint az ecet, mert szagtalan. A gyapjú festésének így is van egy elég markáns szaga (Ádám szerint büdös), hát még akkor, ha ezt megfejeljük némi ecettel.
És akkor jöhet a festés. Büszke vagyok magamra, mert még itt sem remegett meg a kezem, hogy abbahagyjam. A kezdeti fázisban egészen úgy néz ki, mint valami spagetti hitlerszalonnával. Fontos megjegyeznem, hogy nemcsak a tetején, de az aljára és a fonalszálak közé is dugdostam festőlét.
Mikor felolvad az összes jég, akkor alufólia rá és mehet a sütőbe. Nekem gázsütőm van, így a hőmérséklet szabályozás eléggé tapasztalati úton történik. Szóval legalacsonyabb hőfokon 1 óra. Közben szabaduljunk meg a gumikesztyűtől. Ne aggódjunk, ha esetleg lyukas volt. Némi citromsavas áztatás, 1-2 mosogatás és eltűnik. Hozzáteszem a mosogató szivacsom is lilás még mindig, pedig ott nem is fixáltam a festéket.
Az első óra vége felé már eléggé sült gyapjú szag volt. Utána a teraszra kitettem, és meghámoztam. A sötétlila valamelyik bordómmal összefoghatott, és masszívan vöröses - lilás feketét képzett magából, de a többi szín rendben volt.
Kihűlés után mehetett a vödörbe, és újabb citromsavas áztatás következik. Szurkoltam nagyon, hogy ne eressze a színét.
A citromsav azért kell, hogy bezárja a fonalat. Legalábbis így olvastam nálam sokkal gyakorlottabb festőknél. Utána megkínáltam némi kímélő mosószerrel. (Jaja, mióta kötök ilyen is van itthon.) Majd ismét terasz, kifektet és az összekötéseket szétvágtam... és megdöbbentem. Túl szorosan kötöttem két helyen is. A szép színes fonalamban fehér foltok maradtak.
Kétségbeesésemben újabb lét kevertem, már csak meggypiros és sötétlila festékem volt raktáron, meglocsoltam vele, és visszatettem a sütőbe újabb egy órára. Miután letelt, újabb hűtés, mosás szárítás.
Befejezés gyanánt még gombolyítottam egy picit, szerencsére a másik nagy félelmem sem igazolódott be, hogy majd nem lehet feltekerni, mert össze fog gabalyodni.
És én? Egyenesen imádom. Nem múlik el nap, hogy ne simogatnám meg a gombolyagot. Nagyon várom már, hogy megköthessem belőle azt a shrugot. Viszont tettem magamnak egy ígéretet, hogy befejezek 4 futó projektet.
- anya szülinapi ajándékát: 6 db-os tányér és poháralátét. Már csak 1 tányér és 4 poháralátét hiányzik.
- Ádám szülinapi ajándékát: amigurumi csontváz
- Csenge horgolt pulcsiját
- 3 db babáknak készült manósapkát. Ez fényképezésre kell, tegnap készen is lettek. Képet majd csak akkor, ha már a babákat is lefotózták benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése