Amikor megvettük a házat, a minél kisebb hitel érdekében szinte az összes megtakarításunkat beleöntöttük az önerőbe. Így berendezésre nem nagyon futotta. Olcsó, rossz minőségű bútort pedig nem nagyon akartunk venni, így a gyerek játékok, textil ládákba, a könyvek pedig sebtiben ácsolt polcokon voltak a gyerekszobában. Az elmúlt két évben eléggé túlélésre játszottunk, hiszen, hol a NAV adott 300.000-es ingatlanszerzési illetékről szóló csekket, hol a kocsinak volt szüksége nagyobb generálra... Szóval mindig volt hova önteni a pénzt. Idén viszont végre nekieshettünk a háznak is. Ennek a része volt a rosszabb állapotú nyílászárók cseréje (többet már be sem lehetett csukni), a korábban emlegetett nappali felújítás, kályha bontás, és a gyerekszoba bebútorozása.
Ez utóbbihoz sok-sok bútorboltot megnéztünk, de vagy túl drága volt, vagy csak nehezen használható. Hamar az építsünk valamit irányba terelődtek a gondolataink. Apósommal összedugtuk a fejünket, és egy hevenyészett rajzból végül szekrény lett. Amint láttam, a legfőbb feladat, hogy pontosan mérjünk, és legyünk rugalmasak. Mert az egy dolog, hogy én elképzeltem, milyen széles polcokat szeretnék, ha a boltban csak másmilyen anyagot kapunk elérhető árban.
Kezeletlen gyalult deszkát lehet a Bauhausban venni. Darabja mérettől függően 1500-3000 között mozgott. Ne felejtsük otthon rajzot. Ebből fogjuk látni, hogy mennyi anyag kell. Elég bosszantó volt, amikor összerakás közben jöttünk rá, hogy 4db polcot elszámoltunk 2-2 cm-rel. Főleg, mert a Bauhausban ingyen vágják az ott vásárolt termékeket. Mi mondtuk mekkorára, és ők szinte milliméter pontosan le is szabták. Nem kellett itthon vacakolni a fűrésszel. (Mondjuk közel 70.000 HUFnyi faárú mellett ne is vacakoljanak...)
Az alapozást és a színezést a Trilak Lazurán vizes vékony lazúrja oldotta meg. Nem mondom, felvedelt vagy 2,5 litert két rétegben, de olyan szép színt adott neki, hogy öröm nézni. Plusz a szín gyerekbarát is, mert nem látszik meg rajta a por. Tehát, ha slendriánul takarít, akkor sem biztos, hogy észreveszem :)
Majd kapott egy Swingcolor vizes selyemfényű lakkot.
Majd kapott egy Swingcolor vizes selyemfényű lakkot.
Azért szeretem a vizes festékeket, lakkokat, mert nyoma sincs annak a nyálkahártyát is maró kipárolgásnak, ami oldószeres társaikat akár heteken át kísérhetik. Plusz, nem kell vacakolni hígítóval, egyszerűen csak vízzel kimosom az ecsetet és kész. Akkor sem kell aggódnom, ha fogzás közben Maszat úgy dönt, hogy neki feltétlenül bútort kell rágni.
Igaz, drágább, mint a hagyományos megoldás. Ez azért felháborító, mert semmivel sem kerül többe az előállítása, csak pusztán most elég felkapott lett, és a forgalmazók ezt szeretnék meglovagolni.
A polc jobb oldalának aljára külön felhívnám a figyelmet. Az egy pad, ami alá IKEÁs dobozokat lehet betolni. Teherbírása: apósom, én plusz nagylány, és meg sem nyekkent alattunk.
És most lássunk egy félig belakott képet is róla!
